„A drámapedagógia a színház és a dráma segítségével történő nevelőmunka, a találkozás művészete.” (Gabnai Katalin)
A csoport sajátossága, hogy a komplex kezdeményezések feldolgozása során építenek a drámapedagógiai módszerekre. A drámajáték az óvodában is alkalmazható módszer, amely a játékra alapoz, a gyermeki cselekvésre koncentrál, feltárja és fejleszti a gyermek kreatív képességeit.
A drámapedagógia a dráma és a színház eszközrendszerének segítségével neveli a gyermekeket. Nagyon fontos azonban, hogy itt nem színjátszás zajlik. Ebben a tevékenységben nem a produkció a lényeg, hanem maga a folyamat, az együttlét, a közös élmény, a játék. A gyerekek az óvó nénik irányításával szórakoztató, játékos feladatokat hajtanak végre közösen, szervezetten. A pedagógus által előre megtervezett dramatikus játékok átszövik a heti témákat, segítenek a feldolgozásban, hol kezdeményezésként, hol levezetésként vannak jelen.
A játékok során komolyan figyelni kell az óvó néni utasításaira, saját magukra, testük mozdulataira, mimikájukra, egymásra, döntéseket kell hozniuk, majd cselekedniük. A pedagógus szerves része a közös játékoknak, sokszor láthatatlanul irányítja, tereli a játék menetét, miközben a tervezett témákat, ismeretanyagot is feldolgozzák.
A feladatok végrehajtása közben fejlődik önfegyelmük, koncentráló képességük, a másokkal való együttműködésnek, és mások elfogadásának képessége. A játékok segítséget nyújtanak:
– a kommunikáció, a verbális kifejező képesség fejlesztésében: pl. beszédmozgást fejlesztő feladatokkal ( nyelvtorna, légzéstechnika ), szókincsbővítő és beszédmegértést segítő gyakorlatokkal.
– fejlődnek megismerő funkcióik: érzékelésük, észlelésük, gondolkodásuk, memóriájuk, képzeletük, fantáziájuk, emlékező képességük.
– fejlődik térérzékelésük, téri orientációjuk.
Az óvónéni célja, hogy a gyerekekben kialakuljon az a képesség, hogy beleéljék magukat a hallott mesébe, képzeletükben magukra tudják ölteni a meseszerepeket.
A gyermek a módszer segítségével felfedezi a saját külső és belső világát, megismeri, elhelyezi magát benne, tevékenyen él meg élethelyzeteket, feszültségeit megtanulja kezelni, önismerethez jut. A drámapedagógia, mint módszer személyiség-és készségfejlesztő hatással, közösségépítő erővel bír, emellett kiváló előkészítője a későbbi „színjátszásnak”.
A csoportban így könnyen átalakítható a tér, változatható az eszköztár. A zene szerves része a mindennapoknak. A hangokkal, éneklésekkel, különböző zenei stílusokkal hangulatokat, érzelmeket elevenítenek meg, a keltett érzéseket igyekeznek megfogalmazni. A mindennapok szerves része a mozgás, a környezetvédelem és az egészséges életmódra nevelés, mely területek a Pedagógiai Program kiemelt részét képezik.
